ALKOHOL ÉS MAGYARVÍZ

Róma bukása után a keleti illatszerekhez alig lehetett hozzájutni és igen megdrágultak. Az egykori Nyugaton akkoriban csak álmodni lehetett a mesés Kelet kincseiről, parfümjeiről. A kereskedelmi utak veszélyesek és hosszúak voltak, és csaknem elérhetetlenné, az aranyéval vetekedő értékűvé tették például az ámbrát és a pézsmát. A nyakban vagy övön hordott pici, finoman cizellált, csodálatos illatokat rejtő gömböcskék – akárcsak az egzotikus fűszerek – a leggazdagabbak kiváltságai voltak.

1202-ben Velence meghódította Konstantinápolyt és ezzel uralma alá vonta a Kelet felé vezető tengeri útvonalakat. Ezzel nem csak Velence felvirágzása kezdődött meg, hanem az illatszergyártás első európai virágkora is. A keresztes lovagok hadjárataikból egzotikus ajándékot hoztak: selymeket, hímzéseket, szőnyegeket, aromás fűszereket, illatozó balzsamokat és eszenciákat. Mindennek oly nagy sikere volt, hogy Európa egyre többet akart belőlük, így Velence megszervezte behozatalukat.

Az illatadalékok kereskedelmét megkönnyítették az arabok tudományos előmunkálatai: a desztilláció alkalmazásával az illatozó anyagokat extraktumként olcsóbban tudták szállítani. Eközben folytatódott a bölcsek köve és az életelixír keresése, amelyeket latinul lapis philosophorum és aqua vitae névvel illettek. Bár az „aranycsinálásból” semmi sem lett, a desztilláció folyamata azonban tovább fejlődött és meglepő eredményt hozott: felfedezték a koncentrált alkoholt, mely nélkülözhetetlen a parfümök előállításánál. Az alkoholnak kivételes gyógyerőt tulajdonítottak, hatásosnak ítélték rossz fogak, béna lábak, pestis és kolera, depresszió és elmebaj ellen, valamint az örök ifjúság elérésére. Valójában nem teljesen alaptalanul: sok területen csodaszernek bizonyult, fertőtlenítő hatása révén kezelni lehetett vele bizonyos betegségeket, konzerváló hatása gyógy- és illatnövények tartós kivonatainak előállítását tette lehetővé, fogyasztása pedig - minden ártalma dacára - napjainkig ismert és kedvelt.

Ebben az időben született az oleum mirabile, azaz a rozmaringból és gyanták alkoholos kivonatából készült „csodálatos olaj”. Idővel elhagyták a gyantakivonatokat, és az alkoholhígítású rozmaring-desztillátum mint Magyarvíz, illetve Magyar Királyné Vize (Aqua Reginae Hungariae) néven indult hódító útjára. Egyszerre volt illatszer és gyógyító szesz, mely nem magyar, hanem francia találmány, és jellemző módon nálunk vált utoljára népszerűvé. Nevét onnan kapta, hogy a legenda szerint Nagy Lajos királyunk (1326-1382) édesanyja, a hetvenéves Erzsébet a használatától annyira  megfiatalodott és megszépült, hogy a lengyel király beleszeretett és megkérte a kezét ! E hír alapján vált a rozmaringvíz divatossá és ezért kapta a magyar királynőről a nevét.

A XV. században Velence volt a legjelentősebb kereskedelmi csomópont a Közel- és Távol-Keletről származó áruk számára. A Velencei Köztársaság lakossága hihetetlen bőségben élt, és szabadon  importálta majd élvezte a keleti és bizánci luxust. A többi itáliai kikötővárosban sem volt ez másképp: Nápolyról azt tartották, hogy az egész világot el tudná látni parfümmel és fűszerekkel. Ezekben a virágzó város-államokban az arisztokrácia és a feltörekvő kereskedő- és bankárcsaládok versenyeztek a fényűzésben. Az illatok is ebbe a körbe tartoztak: illatos oldatok, kenőcsök, szappanok, különleges fűszerek, hintőporok, füstölők, a fűszerezett ételek és aromás italok mindennapossá váltak. Mindeközben Európa más részein csodálattal vegyes irigységgel, olykor megvetéssel szemlélték a luxusnak eme csúcsait és amivel párosult: az elvetemültség és gátlástalanság ezen mélységeit. Akkoriban tehát az itáliaiak voltak a leggazdagabb európai polgárok, a luxusáruk – többek közt a parfümök és kozmetikumok nyersanyagai - Itálián keresztül jutottak el Európába.

1453-ban a törökök elhódították Konstantinápolyt Velencétől, és elindultak a nagy felfedezőutak. Amerika felfedezése, azaz 1492 után újabb illatos virágokkal, illatszerekkel – pl. a mexikói tubarózsával, a perui heliotroppal és a mexikói fűszervaníliával – gyarapodott Európa és a világ. A földrajzi felfedezésekkel egyidőben az Itáliából indult reneszánsz elterjedt Európa északi területein is. A művészetek és tudományok mellett az illatszergyártás mesebeli módon felvirágzott.