Néha sértett , aldehides,  karcosan ázott ibolyalevél, némi fémességgel, máskor meg megmutatja a szerető-arcát , a lágy, puha, de nagyon karakteres bőrös-ibolyás -aldehides bújjj ide és olyat mutatok..Nagy játékos, időbe telt ,amíg megadta magát nekem, pedig az első pillanatokban levett a lábamról.  Csak akkor még nagyasszonyosnak tartottam, hűvösnek, ect. A szépirodalmi-szociológiai meghatározáson kívül egy élő, aktív szubkultúra egyik hívószava, meghatározó fogalma , ott maximálisan lefedi az illat a tartalmat . Árulkodik :)

Hosszan érezhető, túlfújható-és neki nem tesz jót-, kacér, de már érett,  semmiképpen nem túl direkt , bár szégyentelen illat. Felszabadít, és adott helyeken magyarázni sem kell, beszél helyettem.. 

Még egy apróság, van tusfürdője is- egyszer összecsomagolva volt olcsóbb-, hát..mennyei..Sokkal puhább, bújósabb , éteribb,de pulzál a dög, kitörésre várva 

Maitresse - francia szó, annyit tesz: szerető, ágyas, kitartott nő. Simone de Beauvoir egyik regényében találkoztam először ezzel a kifejezéssel, amelyet még tizenévesen olvastam. Magát a márkát - Agent Provocateur - mindig úgy tekintettem (ördögi vigyor) mint amelynek nem én vagyok a célközönsége. Aztán jött az a bizonyos bogár a fülbe (orrba) - és kb. másnap már úton volt felém egy üvegcse az ígéretes nedűvel. Azon tűnődtem, vajon mennyire adekvát a névválasztás? Nem nagyobb-e a füstje, mint lángja (látjuk sokszor sajnos)? Nos, amint a kibontott hajú, combfixes csinibaba megérkezett a maga harmincmilis valójában, nem haboztam, magamra fújtam - majd ugyanazzal a lendülettel raktam is gyűjteményem féltett és állandó darabjai közé. Csajok, ez egy álom, ez az illat. Isteni, krémes, pézsmás ibolya, cseppet sem az az ártatlan szemlesütős fajta, hanem amelyik tényleg a lábát mutogatja, a pasi szemébe nevet és tudja, milyen a jó... szóval hogy mitől döglik az a bizonyos rovar. Maitresse? Igen, abszolút. De én nem szobában várakozós titkos szeretőnek látom, hanem aki a szomszéd kávéház teraszán ücsörög egy kora tavaszi délelőtt, nézelődik, nagyokat nevet, megszólít fűt-fát, mintha bizony nem őhozzá sietne az a szürke felöltős úr ott az utca végén...