Meséltem már, ugye, hogy időnként előfordulok a D*** parfümériában, szimatolni, vadászgatni... nos, legutóbb is épp gyanútlanul bóklásztam, miután elhárítottam a kedves eladó hölgyemény segítőkész ajánlkozását (hogyisne, hogy befújjon valamelyik La vie Est Belle-lel, még mit nem!) amikor azt érzékeltem, hogy néznek. Pontosabban, hogy kicsit túl sok párducfej figyel a középső polcról, mintha nem szoktak volna ennyien lenni... és az egyik tele van! Ez csak egyet jelenthet. Friss hús!!! Meg kell ismerkednem vele!!!
Az anyapárducot nemrégiben sikerült terítékre hoznom, a vadászat eredményéről hamarosan beszámolok (természetesen, nem a D*** parfümériában történt az eset, ugyanis, írd és mondd, hónapok óta töküres az EDP teszter üvege. Új teszter? Á, az nincsen... Akkor legalább hadd kérjem el az üres üveget, hisz olyan szép, és nincs benne semmi... Azt. Nem. Lehet. - Ja... Hátjóvan...) ezúttal azonban a nemrég megjelent Eau de Toilette-tel volt randevúm. Hű... dögös a kicsike. Az anyapárduc bársonyos bundájával, bölcs magabiztosságával ellentétben itt egy karcsú, nyúlánk, elkényeztetett növendék macskával van dolgunk, pillantása unott, ám farka egy percet sincs nyugalomban, karmait hol kiereszti, hol behúzza, türelmetlen, prédára vár.
A Cartier házban, többek közt, azt szeretem (a Hermés házzal is hasonlóan vagyok) hogy nem érzi feltétlen kötelességének az úgynevezett trend követését. Ha édes illatot keresel, ne náluk keresd. A növendék párducban szemernyi édesség sincs. Kapsz viszont jó adag pézsmát bőrrel, meg egy nagy csokor gardéniát, mindezt a bergamott előzi meg, melytől hajlamosak sokan meghátrálni. Nagyon intenzív, nagyon dögös cuccra készülj. Hasonlít az anyukájára, persze, de fiatal még: kíméletlen és őszinte.