Háháhá, azért adok öt csillagot, mert a kilencvenes évek egyik legnagyobb parfümélménye köt hozzá. Szerintem akkor jelent meg, még újdonság volt, amikor elkezdtem dolgozni, engem meg nagyon izgatott a gondolat, hogy legyen egy igazi dolgozó nős parfümöm. Szerencsére nem volt túl jó fizetésem, így csak egy mintát vettem  valahol. Lenyűgözött a kis kartondobozka őrületesen egzotikus színvilága. Egy cseppet tettem magamra (én marha, munkaidő elején), onnantól el volt rontva az egész napom. Nem azért, mintha annyira pocsék parfüm lenne, hanem mert nekem nem való, hihetetlenül  erőszakos, harsány, nagyvilági, exkluzív luxusmaca illat. Mint egy hatalmas nagy pofon Klicskóéktól, amitől egy hétig jojózik a szemed, és keresgéled  a fogaidat. 

Három napig nem tudtam lemosni magamról, pedig szappannal, tusfürdővel, gyökérkefével, láncfűrésszel próbáltam. Hol vannak már az ilyen tartós parfümök? Szép, megboldogult békeidők, amikor még nem volt ötvenezer féle, csak pár száz, de azok legalább karakteresek, megkülönböztethetők voltak.