Végre olyan parfümöt sikerült vennem, amit nem azért szereztem be, mert:
– Úgy rémlett, hogy ezerkilenszázakárhányban nagyon tetszett
– Már volt ilyenem a búr háború előtt, és akkor szerettem használni
– Olcsó volt a ..... -n (tetszőleges webshop)
– Rossz kedvem volt, kellett valami vigasztaló, ez meg akciós volt a .....-ban (tetszőleges parfüméria vagy drogéria)
– Százötvenhárom dicsérő véleményt olvastam róla valamelyik parfümös közösség felületén
– "Az illatjegyek és a leírás alapján megtetszett."
Hanem, mert valakin megéreztem, megkérdeztem, mi ez, majd elmentem, megszagoltam, kipróbáltam egy boltban, megrendeltem, hazavittem, örültem, fújtam, ámen.
Rajtam valóban "wood", kellemesen fanyar, de nem az a harsogós zöld illat. Hála Istennek, nem is citrusözön (abból van/volt már annyifélém, és hajlamos vagyok mindig azoknál kikötni, ha nem vágyom nehéz, klasszikus vagy fűszeres illatokra éppen).
Eső utáni séta az erdőben júniusban - ez jut eszembe róla. Nedves a föld, a levelekről még csepeg a víz, de már süt a nap, halvány párafelhőcskék libbennek fel itt-ott, a madarak kibújnak a rejtekükből, a levegő gyorsan visszamelegszik arra kellemes nyárelői hőmérsékletre, amikor még a fák alatt hűvösebb van, mint a napon, és nem izzad a hátadra a hátizsák. Hirtelen egy tisztásra érsz, ahol kivágott fák törzsei hevernek, éppen most hagyták ott őket az erdőgazdaság munkásai, a frissen vágott felületek nedvesek az esőtől, gyantával keveredő fűrészpor hever szerteszét.
Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni az egészet: frissen fargott ceruza egy kis virággal, de ez olyan mesterien megalkotva, hogy, az embernek olyasmik jutnak eszébe, mint amiket fent vázoltam.