Végre olyan parfümöt sikerült vennem, amit nem azért szereztem be, mert:

– Úgy rémlett, hogy ezerkilenszázakárhányban nagyon tetszett

– Már volt ilyenem a búr háború előtt, és akkor szerettem használni

– Olcsó volt a ..... -n (tetszőleges webshop)

– Rossz kedvem volt, kellett valami vigasztaló, ez meg akciós volt a .....-ban (tetszőleges parfüméria vagy drogéria)

– Százötvenhárom dicsérő véleményt olvastam róla valamelyik parfümös közösség felületén

– "Az illatjegyek és a leírás alapján megtetszett."

Hanem, mert valakin megéreztem, megkérdeztem, mi ez, majd elmentem, megszagoltam, kipróbáltam egy boltban, megrendeltem, hazavittem, örültem, fújtam, ámen.

Rajtam valóban "wood", kellemesen fanyar, de nem az a  harsogós zöld illat. Hála Istennek, nem is citrusözön (abból van/volt már annyifélém, és hajlamos vagyok mindig azoknál kikötni, ha nem vágyom nehéz, klasszikus vagy fűszeres illatokra éppen). 

Eső utáni séta az erdőben júniusban - ez  jut eszembe róla. Nedves a föld,  a levelekről még csepeg a víz, de már süt a nap, halvány párafelhőcskék libbennek fel itt-ott, a madarak kibújnak a rejtekükből,  a levegő gyorsan visszamelegszik arra kellemes nyárelői hőmérsékletre, amikor még a fák alatt hűvösebb van, mint a napon, és nem izzad a hátadra a hátizsák.  Hirtelen egy tisztásra érsz, ahol kivágott fák törzsei hevernek, éppen most hagyták ott őket az erdőgazdaság munkásai,  a frissen vágott felületek nedvesek az esőtől, gyantával keveredő  fűrészpor hever szerteszét. 

Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni az egészet: frissen fargott ceruza egy kis virággal, de ez olyan mesterien megalkotva, hogy, az embernek olyasmik jutnak eszébe, mint amiket fent vázoltam.