Első blikkre vágyna a hűvösre, egy borókás, talán kicsit fás-de alig, szóval nem egy fás illat-édeskés , őszi illatot ígér. És megint csak ígér, Kurkdijan csak ígér. A pézsma illan, a maszkulinitása inkább tornaóra utáni fiúgyerekszag, bedöglött vaníliával tálalva. A szillázs, tartósság rendben, de nekem ez egy elhízóban levő, bőharmincas pasi illata, aki fiatalnak akar látszani, de lomha és kövérke hozzá, és amit mutata,azt amúgy sem engedheti meg magának. Elszomorító illat

Édeskés, vaníliás, pézsmás melengető finomságnak indul, a nyitány miatt én is inkább hűvösebb időben tudom elképzelni, borogós őszi napokra lehet a legjobb. Már nyitáskor is inkább maszkulin az édessége, de idő múlásával rajtam - sajnos - még fiúsabbá válik, a kifújást követő negedik órában már kifejezetten kényelmetlen viselet. Szárazabb és ércesebb lesz, sokat veszít a melegségéből. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyértelműen felismerem a szerecsendiót és a borókát, erről szó sincs, egy kis gin-tonik jelleget ugyanakkor ki tudok venni, határozottan úgy érzem, hogy hidegebbre, reszelősebbre vált. A tartósság talán kiváló lenne, ha hagynám, ugyanis ez a hűvösebb rész nem tetszik annyira, hogy kínozzam magam vele, úgyhogy ráfújok. A hatósugár szokás szerint rendben van, a burok határozottan körbeveszi az illat viselőjét.
A magam kis 1 ml mintája elég belőle, inkább az édesebb illatvonalat kedvelő férfiak illata ez.